A Badacsony erdeje a kényszermunkatábor és a bazaltbánya múltját őrzi
A Badacsony gazdag múltjának kevésbé ismert, komor fejezetét őrzik a hegy erdeiben megbúvó romok, ahol 1949 és 1954 között kényszermunkatábor működött a hajdani kőfejtő 70–80 méter magas sziklafalai tövében. A területen évtizedeken át zajló bányászat során mintegy 12 millió tonna bazaltot termeltek ki, a nehéz fizikai munkára pedig a Rákosi-diktatúra idején politikai elítélteket kényszerítettek. Kalmár László helytörténész kutatásaiból ismert, hogy a bírósági ítélet nélkül elhurcolt rabok után 1951-től főként az Alföl
<truncated 266 bytes>
vő tördemici kőfejtőben dolgozott, ahol két műszakban rakták és mozgatták a csilléket. A katonák havi 60 forintos zsoldjának felét békekölcsönre és kötelező dohányra vonták le, a hiányos élelmezést pedig olykor a badacsonytomaji lakosok enyhítették, akik titokban kenyeret vagy péksüteményt csúsztattak a tisztálkodni kísért raboknak.
Bár Sztálin 1953-as halála és Nagy Imre kinevezése után enyhülés indult, a lágert csak 1954 őszén számolták fel végleg. A tábor emlékét a Blinken OSA Archivum kutatásai és Stirling György Megalázott nemzedékek című kötete is őrzi; a helyszín mementói ma a Rózsakő parkolótól induló, 4,6 kilométeres Tűzgyűrű tanösvényen tekinthetők meg.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔