Nicole LoBiondo visszaemlékezése az everesti lavináról és a túlélésről
Nicole LoBiondo a Where the Air Grows Thin című első memoárjának részletében egy everesti lavina túlélését idézi fel, miközben azt próbálja megmutatni, milyen testi és lelki tapasztalat a halál közvetlen közelébe kerülni. A történet az Everesten, a Valley of Silence nevű táborban játszódik, miután LoBiondo és mászótársa, Kara átkeltek a veszélyes Khumbu-jégesésen. Fölöttük a Lhotse, mellettük a Nuptse emelkedik, miközben a ritka levegőben minden lélegzetvétel és mozdulat komoly erőfeszítést jelent.
A sátorban először csak a talaj finom billenését érzik, majd hirtelen erős lökés rázza meg a környezetet. A lavina balról zúdul lefelé, a sátor pedig jobbra csúszni kezd. A két mászó ekkor még nem tudja, hogy földrengés történt, csak azt érzékeli, hogy a hegy megindult. A hóval együtt jégdarabok és ökölnyi kövek sodródnak feléjük, a lavina pedig nem egyszerűen betemeti őket: a hegyoldal teljes tömege mozdul meg körülöttük. Kara kimondja, hogy meg fognak halni, majd mezítláb kilép a hóviharba; LoBiondo ösztönösen követi. A sodrás a levegőbe emeli, ő pedig jégcsákányát a lejtőbe vágva próbálja megállítani a pörgést. A memoár az expedíciós élményt az ALS-szel élő édesanyja gondozásának, a veszteségnek és a kitartásnak a történetével kapcsolja össze.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔