Ma egy 70 éves olyan állapotban lehet, mint két évtizede egy 60 éves

Bruno Vellas francia geriáter szerint az öregedésről ma már egészen másképp gondolkodunk, mint néhány évtizede: egy mai 70 éves ember belső kapacitása – vagyis fizikai és mentális működéseinek összessége – összevethető lehet egy húsz évvel ezelőtti 60 évesével. A toulouse-i IHU HealthAge alapítója a La Vanguardiának adott interjújában azt mondta, az öregedéskutatás egyre inkább a betegségek kezelése helyett a képességek megőrzésére koncentrál, hiszen nem az a lényeg, hány évig élünk, hanem hogy milyen állapotban töltjük el az életünk utolsó évtizedeit. A „belső kapacitás" az Egészségügyi Világszervezet által is használt fogalom, amely az önálló élethez, mozgáshoz és kapcsolatok fenntartásához szükséges képességeket öleli fel. Vellas ambiciózus célként fogalmazta meg, hogy tíz év múlva egy 80 éves ember funkcionális képességei bizonyos szempontból egy korábbi 60 éveséhez lehetnek hasonlóak, ám ezt célkitűzésként, nem jelenlegi eredményként kezelte. Ennek egyik eszköze az WHO által kifejlesztett ICOPE program, amely a memóriát, a mobilitást, a látást, a hallást és a pszichés állapotot követi rendszeresen; Franciaországban már mintegy 150 ezer idősebb ember adatait figyelik a rendszeren keresztül. Vellas már 50 éves kortól javasolja a funkciók követését, hogy a korai változásokra időben reagálni lehessen. A kutatók emellett a biológiai életkor mérésén, biomarkereken és „öregedési órákon" dolgoznak, mivel az életkor az Alzheimer-kór egyik legerősebb kockázati tényezője; a krónikus gyulladás, a mitokondriumok működésének romlása és a szeneszcens sejtek felhalmozódása fontos kutatási célpontok, de ezek még nem bizonyított, rutinszerű kezelések.