A mai szülők már kevesebb segítséget kapnak a nagyszülőktől, mint a boomerek idejében
Jelentősen átalakult a generációk közötti segítségnyújtás az elmúlt évtizedekben: míg az 1980-as és 1990-es években természetes volt, hogy a nagyszülők hetekig vigyáznak a gyerekekre a nyári szünidőben, a mai szülők közül sokan kénytelenek nélkülözni ezt a fajta támaszt. A most negyvenes éveikben járó Y generációs, vagyis millenniál felnőttek döbbenten tapasztalják, hogy boomer szüleikre korántsem számíthatnak úgy a mindennapokban, ahogyan ők maguk számíthattak egykor a nagymamákra.
A két gyermeket nevelő, 40 éves Emma története jól példázza a jelenséget. Annak idején testvérével heteket töltött a nagyszülőknél nyaranta, holott pedagógus édesanyja is otthon volt. Ma viszont sem a saját szüleire, sem az anyósáékra nem támaszkodhat tartósan. Bár a család korábban éveken át sürgette az unokák érkezését, megszületésük után hamar más elfoglaltságot találtak. A nagyszülői szerepvállalás sokszor csupán rövid fotózásokra és a barátok előtti dicsekvésre szűkül, és amint az unokák önálló személyiséggé válnak, az érdeklődés elvész.
A közösségi médiában megjelenő beszámolók szerint Emma érzéseivel korántsincs egyedül. Sok mai szülőben az a fájdalmas felismerés fogalmazódik meg, hogy a gyerekkorukban megélt távolságtartás és magukra hagyatottság mintája most a nagyszülői magatartásban ismétlődik meg.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔