A vikingeknek fizetett sarcból nőtt ki Anglia egyik legfontosabb adója

II. (Tanácstalan) Ethelred 978-ban, alig tízévesen lett angol király. Hamarosan skandináv hajók, majd egyre nagyobb seregek fosztogatták az országot. A fegyveres ellenállás kudarcai után fizettek a támadóknak; a később danegeldként emlegetett sarcot az egész ország megadóztatásával szedték be. 991-ben, a maldoni csata angolszász veresége után az Angolszász krónika szerint 10 ezer fontnyi ezüstöt adtak. 1002-ben 24 ezer, 1012-ben 48 ezer font kellett; Ethelred uralkodása alatt összesen mintegy 240 ezer fontot, körülbelül 84 tonna ezüstöt, 58 millió korabeli pennyt fizettek viking portyázóknak és skandináv zsoldosoknak. Ethelred pennyei skandináviai kincsleletekből és a British Museum gyűjteményéből is előkerültek.

A danegeldet gyakran gyengeségnek tartották; Rudyard Kipling szerint, aki egyszer fizet a dánoknak, nem szabadul tőlük. A vikingek nem alkottak egységes hadsereget, Ethelred flottát, sereget és zsoldosokat is bevetett. Ethelred 1016-ban halt meg, London körül Nagy Knut dán herceg seregei harcoltak; Knut királyként 82 500 font danegeldet szedetett, ebből 10 500-at Londontól. A heregeld a király skandináv katonáit és flottáját tartotta fenn; Hitvalló Eduárd 1051-ben megszüntette, a földadó megmaradt. Hódító Vilmos 1066 után ismét hasonló, később danegeldnek nevezett földadót vetett ki. A sarc nem hozott tartós békét, az adóztatási rendszer viszont túlélte a seregeket, és a középkori angol állam pénzügyeit is formálta.