Drágán jött le Európa az orosz energiáról: kiknek fizetünk prémiumot

Az EU energiaimportjának volumene lényegében stagnált, értéke a 2025-ös havi átlaghoz képest 28,0 milliárd euróról 38,6 milliárd euróra nőtt. A kőolaj importértéke 55,8 százalékkal emelkedett, a mennyiség csak 1,2 százalékkal: a számla romlását a fajlagos árak, nem a fogyasztás magyarázza. A tranzitutak bizonytalansága, az ellátási láncok átrendeződése és a geopolitikai kockázatok miatt Európa többet fizet a biztonságért. 2024–2025-ben az energiaszámla konszolidálódott, 2026 második negyedévében ismét nőtt; az energiahordozók importaránya rontja a külkereskedelmi egyenleget, az importált inflációt és az ipar versenyképességét.

A relatív árindex a beszállító érték- és volumenrészesedésének hányadosa: az egységérték prémiumát vagy diszkontját mutatja az uniós átlaghoz képest. A 2022 végi embargó és a G7-es ársapka után az Európába még érkező orosz olaj több negyedévben 30–40 százalékkal olcsóbb volt az átlagnál. 2021 elején az orosz egységérték csak mérsékelten maradt el, 2026 második negyedévére a különbség már több mint 16 százalék. Norvégia 2023 óta átlag felett áraz, a prémium 5 százalékról közel 15 százalékra nőtt; az Egyesült Államoknál is jellemzően átlag feletti a fajlagos ár.

A vezetékes gáznál 2026-ra Oroszország kiesett a három legnagyobb uniós beszállító közül. 2022 végén relatív árindexe 1,4–1,5 volt, azóta a felár normalizálódott. Algéria 0,8 körüli indexszel a legolcsóbb. Az Egyesült Királyság a harmadik legnagyobb beszállító közé lépett, 1,1–1,2 feletti prémiummal. Norvégia domináns szerepe mellett az 1,0-s átlag közelében maradt. Azerbajdzsán 2022 közepi, több mint 30 százalékos felára 2026 második negyedévére már csak mérsékelten haladja meg az uniós átlagot.