Évtizedes politikai realignáció magyarázza, miért támogatják a republikánus kongresszusi képviselők Trumpot

Egy a PS: Political Science & Politics folyóiratban megjelent elemzés szerint a republikánus kongresszusi képviselők nem elsősorban félelemből támogatják Donald Trump napirendjét, hanem azért, mert évtizedes földrajzi átrendeződés után az elnöki és a kongresszusi választóbázisuk gyakorlatilag egybeesik, így közös szakpolitikai céljaik vannak. Az alkotmány a nemzeti szinten választott elnök és a államokban, illetve körzetekben választott Kongresszus között természetes rivalizálást hoz létre. Kommentátorok szerint a testület feladta ezt a független szerepet; a gyakori magyarázat az, hogy a képviselők megijedtek Trump népszerűségétől és attól, hogy a másként szavazó republikánusokat a közösségi médiában támadja.

Jeffrey M. Stonecash, a Syracuse Egyetem Maxwell professzora emeritusa a PsyPostnak azt mondta: a média „egy ember beijesztette a Kongresszust és felszámolta a hatalmi ágak szétválasztását” narratívájában van egy szemernyi igazság, de amit látunk, főleg hosszú távú realignáció, amely földrajzi átfedést hozott létre. Ez a bázis társadalmilag és gazdaságilag konzervatív. Egy 2018-as könyv szerint a választók egyre kevésbé osztják meg a szavazatukat a kongresszusi és az elnökválasztáson; egy 2017-es munka a vidéki és városi szavazók szétválását írja le. Egy 2015-ös kutatás szerint a polarizáció a pártlojalitást tette a elnök támogatásának meghatározó tényezőjévé. Egy 2024-es, a PsyPost által ismertetett vizsgálat szerint a Make America Great Again-mozgalomhoz való igazodás az előválasztási siker erősebb előrejelzője, mint a hivatalban maradás.

Stonecash 1952 és 2024 közötti adatokat elemzett: azt nézte, mennyire fedik egymást a republikánus elnökjelöltre szavazó államok és körzetek, illetve a republikánus képviselőház- és szenátusi mandátumok. Tizenkilenc, zömmel déli és nyugati belső államot külön követett: az 1940-es években ezek szinte semmilyen támogatást nem adtak republikánus elnökjelölteknek, majd a párt társadalmilag konzervatívabb fordulata után lassan átálltak, és az elnökjelöltek sokáig előbb nyerték meg őket, mint a kongresszusi jelöltek. Richard Nixon, Ronald Reagan és George H. W. Bush vagy nem rendelkezett republikánus kongresszusi többséggel, vagy olyan többséggel, amelyben sok képviselő demokratikus elnökjelölt által megnyert körzetből jött, így a saját pártjuk mérsékeltebb vagy liberálisabb szavazóinak kellett megfelelniük. Ilyen mértékű bázisegyezés a kutatás szerint 1952 óta nem volt.