Így győzte le a kereszténység a Római Birodalmat
Amikor Nagy Konstantint 306-ban légiói augustusszá nyilvánították, a Római Birodalmat a tetrarchia, a négyes uralom rendszere szerint kormányozták: a keleti és a nyugati birodalomfélben egy-egy augustus, alattuk egy-egy caesar uralkodott. Hamarosan polgárháború robbant ki, kinevezett és saját erejéből hatalomra tört uralkodók egyaránt részt követeltek. Konstantin egyre nagyobb területeket hajtott uralma alá, elfoglalta egész Észak-Itáliát, majd Róma ellen indult, amelyet riválisa, Maxentius császár védett, aki korábban két, egyeduralomra törő ellenlábas ostromát is visszaverte. Konstantin hadai 312. október 27-én érkeztek a város közelébe; a hagyomány szerint ezen a délutánon a vezér jelenést látott a napkorong körül: a keresztény Isten szimbólumát – keresztet vagy Krisztus görög monogramját –, alatta a felirattal: „E jelben győzni fogsz!” Eusebius Pamphilius szerint Jézus a császár éjszakai álmában is megjelent, és elmagyarázta a látomás értelmét. A legenda szerint Konstantin megtért, katonáit pedig arra utasította, hogy Krisztus jelével a pajzsukon harcoljanak. Másnap, 312. október 28-án győzött Maxentius felett, aki a Milvius híd alatt, a Tiberisben lelte halálát. A csodát nem vitatva Konstantinnak racionális indoka is volt: a Diocletianus alatti üldözések dacára a kereszténység már széles körben elterjedt, a katonák között is. 313-ban türelmi rendeletet adott ki, később részt vett a birodalomrészében dúló vallási vitákban, majd az egykori szövetségese ellen vívott 324-es háborúban a keresztények védelmezőjeként reprezentálhatta magát.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔