Így lehet a macskát biztonságosan és stressz nélkül felemelni
A macska felemelése szeretetteljes gesztusnak tűnhet, az állat számára azonban könnyen kellemetlen vagy ijesztő élménnyé válhat. A macskák többsége akkor érzi magát a legnagyobb biztonságban, amikor mind a négy lába a talajon van, és bármikor el tud menekülni. Amikor ölbe vesszük őket, ezt a lehetőséget részben elveszítik, ezért nem minden cica élvezi a közelséget. A korábbi tapasztalatok is sokat számítanak: a két- és hét hetes kor közötti szocializáció különösen fontos, egy korábbi kényszerű vagy kényelmetlen ölben tartás pedig hosszabb távon is alááshatja a bizalmat.
A felemelést érdemes az állat jelzéseinek megfigyelésével kezdeni. Nem szabad hátulról, alvás vagy bujkálás közben megközelíteni; jobb lassan, lehetőleg a macska szintjére ereszkedve felé nyújtani a kezünket, majd megvárni, hogy ő közeledjen. A fej odadörgölése vagy a szimatolás jó jel lehet, míg az érdektelenség azt mutatja, hogy pillanatnyilag nincs kedve az érintéshez. Ha nyugodt marad, finoman megsimogatható az álla vagy a pofija, majd óvatosan felemelhető.
A testét mindig stabilan meg kell támasztani: az egyik kéz a mellkast, a másik a hátsó testfelet tartsa, kiscicánál pedig a feneket is támasszuk alá. Nem szabad erősen szorítani, és az állatot csak addig tartsuk, amíg komfortosan érzi magát. Ha mocorog, megfeszül, hátracsapja a fülét, morog, sziszeg, karmolna vagy harapna, lassan engedjük le, és csak akkor engedjük el, amikor mind a négy lába a földet éri.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔