Sok török vendégmunkás nyugdíjasként szegénységben él Németországban
Hatvanöt évvel ezelőtt, 1961. október 30-án Nyugat-Németország és Törökország megállapodást kötött a török munkavállalók ideiglenes foglalkoztatásáról. A düsseldorfi repülőtérre érkező első vendégmunkások emléke ma is fontos része a német bevándorlástörténetnek. A toborzás 1973-as lezárásáig mintegy 870 ezer török férfi és nő érkezett Németországba, sokan szénbányákban, gyárakban, összeszerelő üzemekben vagy építkezéseken dolgoztak.
Munkájuk jelentősen hozzájárult Németország gazdasági fejlődéséhez, miközben a török származású közösség az oktatásban, a szakmai életben és a politikában is előrelépett. Haci-Halil Uslucan pszichológusprofesszor szerint azonban a diszkrimináció továbbra is jelen van, és az első generáció idős korára új problémák váltak meghatározóvá, köztük a magány és a szegénység.
A migránsok körében az időskori szegénység aránya 25–30 százalék, míg a németeknél 12–14 százalék. A török állampolgárságú nyugdíjasok 2025 végén átlagosan havi 890 euró nyugdíjat kaptak, a német nyugdíjasok 1250 eurójával szemben, vagyis a különbség mintegy 360 euró volt. 2026 júniusában a török állampolgárságú idősek 9,3 százaléka szorult kiegészítő szociális támogatásra, szemben a németek 2,7 százalékával. A hátrányokhoz az alacsonyabb kereset, a rövidebb vagy megszakított munkaviszony, a későbbi érkezés és a nehéz fizikai munka is hozzájárult.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔