Drágák és ultrafeldolgozottak a plusz fehérjével hirdetett élelmiszerek, sokszor félrevezetők
A Telex szerint a „protein” a boltokban mára varázsszó lett: pudingtól szalámiig proteinesnek hirdetik azt is, amihez adtak fehérjét, és azt is, amiben átlagos a mennyiség. A köztudatban a szó az egészséges szinonimája, holott kiegyensúlyozottan táplálkozó, átlagosan aktív embernek általában nincs szüksége extra fehérjére. Soltész Erzsébet dietetikus korábbi cikkre hivatkozva azt mondja: pótlás főként nagyon sokat sportolóknál, élsportolóknál vagy vegánoknál indokolt. Fehérjeporokra és „fehérjés” termékekre tehát a legtöbb egészséges embernek nincs szüksége.
A proteinmánia elvonja a figyelmet a rostokról, a jó minőségű szénhidrátokról és a tápanyagok egyensúlyáról. Természetes, nem ultrafeldolgozott ételek – hús, tojás, hüvelyesek, magvak, tejtermékek – több tápanyagot adnak, és gyakran olcsóbbak is, mint a feliratos verziók. A vásárlók gyors, tápláló, olcsó megoldást keresnek; a szerkesztőség szerint egy babkonzerv, egy doboz túró vagy adalékanyagmentes sonka, növényekkel kiegészítve, jobban szolgálja ezt, mint a marketing.
A közösségi média és a hazai influenszerek zöme proteines túrókrémeket, pudingokat, tortillalapokat reklámoz, mintha ezek lennének a bevitel ideális vagy egyedüli módjai. A polcokon gyakori a tejsavófehérjével felütött joghurt, túrókrém, puding, túró rudi, tejbegríz, tejberizs és tejes ital; a nassolnivalók között fehérjeszeletek, müzlik, csokoládék. Van, ahol a felirat csak a természetes összetételre utal (kész ebédek, csirkesaláták, magkeverékek, magvajak), vagy sajtnál nincs is különbség az összetételben. Rosszabb esetben sok az adalék és a cukor, a plusz fehérje viszont nem jelentős – a vásárló drágábban kapja azt, ami egy polccal odébb olcsóbban is megvan.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔