Az agy dopamin- és inzulinreceptorai együttműködve szabályozzák a kényszeres evést egy kutatás szerint
A Molecular Psychiatry folyóiratban megjelent tanulmány szerint a központi amigdalában lévő dopamin- és inzulinreceptorok közvetlen együttműködése szabályozza a kényszeres evést. A dél-koreai Korea Egyetem kutatói, Bokyeong Kim és Ja-Hyun Baik vezetésével kimutatták, hogy az agy érzelmi és motivációs központjában a dopamin D2-receptorral rendelkező idegsejtek mintegy 60 százalékán inzulinreceptorok is találhatók. Ez a biológiai kapcsolat kulcsot adhat ahhoz, miért járnak gyakran kéz a kézben az evészavarok és az olyan metabolikus kórképek, mint a cukorbetegség.
A kutatók kísérleteiben a cukros falatokért pedált nyomó egerek enyhe áramütést kaptak büntetésként. Az ép állatok azonnal leálltak, ám a D2-receptor nélküli egerek a büntetés ellenére is kényszeresen keresték az édességet. Ugyanezt a hatást tapasztalták akkor is, amikor célzott vírusos eljárással csak a központi amigdalában távolították el a D2-receptorokat, ami több mint a felére csökkentette az inzulinreceptorok jelenlétét is.
Kiderült, hogy a D2-receptor serkentése kiiktat egy gátló fehérjét, ami utat enged az inzulinreceptorok aktiváló foszforilációjának. Amikor a szakemberek kizárólag a központi amigdala D2-sejtjein kapcsolták ki az inzulinreceptorokat, az egerek szintén a negatív következményekkel dacolva habzsolták a cukrot.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔