Kinek keresünk családot? – Monostori László az örökbefogadásról

Monostori László morálteológus, az Esztergomi Hittudományi Főiskola oktatója szerint az örökbefogadásnak kizárólag a gyermek érdekeiből kell kiindulnia: a cél nem az, hogy gyermeket adjanak a felnőtteknek, hanem hogy családot kapjon az, aki nem élhet vér szerinti szüleivel. A Katolikus Egyház Katekizmusát idézve kiemeli, hogy a gyermek nem járandóság, hanem ajándék, amelyre senkinek sincs alanyi joga.

Az írás elismeri, hogy az azonos nemű párok is képesek mély szeretetet és stabil otthont nyújtani, valamint a kutatások sem mutatják azt, hogy az általuk nevelt gyermekek szükségképpen sérültebbek lennének. A keresztény antropológia alapján azonban az anyaság és apaság nem felcserélhető szerep, hanem két sajátos kapcsolat, amelyekre a gyermeknek Ferenc pápa Amoris laetitia buzdítása (172. pont) és Szent II. János Pál szerint is egyformán szüksége van. Más egy félárvaságból fakadó hiányt szeretettel hordozni, mint eleve úgy dönteni a gyermek sorsáról, hogy az egyik szülői nem jelenléte eleve hiányozzon.

Arra a dilemmára, hogy a sivár intézeti lét helyett ne lenne-e jobb megoldás egy azonos nemű pár – különösen az idősebb vagy beteg gyermekeknél –, Monostori úgy felel: nem szabad elfogadni, hogy csak két rossz közül választhatunk. A megoldást szerinte a gyermekvédelem megerősítése és színvonalának javítása jelenti.