A középkorig nyúlnak vissza a romantasy műfaj gyökerei
A romantasy – vagyis a romantikus történeteket fantasyvilággal, tündérekkel, mágiával és erotikával ötvöző műfaj – nem új keletű divat. Sarah J Maas és Callie Hart sikerkönyvei olyan hagyományba illeszkednek, amelynek gyökerei a 12. századi francia udvarokig nyúlnak vissza. A középkori románcok gyorsan elterjedtek Európában, és nemcsak az előkelők, hanem a szegényebb társadalmi rétegek, köztük földművesek és apácák is ismerték őket.
Ezek a történetek korábbi mondákból, különösen az Arthur-mondakörből merítettek, és hasonló menekülést kínáltak a hétköznapok „gyötrelme és szenvedése” elől, mint a mai romantasy. Csillogó paloták, veszélyes varázsbirodalmak, kalandok és egyszerre vonzó, illetve fenyegető tündérlovagok népesítették be őket. A szexuális szabadság sem modern találmány: a középkori művek aktív, vágyakkal rendelkező tündéreket ábrázoltak, akik halandókkal kerültek kapcsolatba, gyakran házasságon kívül is. A tündérvilág fikciós kerete biztonságos teret adott a társadalmi és vallási korlátok között élő embereknek a vágyak elképzelésére.
A műfaj sokszor női szerzőkhöz és női közönséghez kapcsolódott; ilyen volt a 12. századi költő, Marie de France, és Chaucer is megjegyezte a nők érdeklődését e történetek iránt. A modern romantasy hasonlóan lehetőséget ad a női vágyak és a hagyományos nemi szerepek újragondolására, miközben a női hősök gyakran maguk irányítják a cselekményt.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔