Besúgók, tartótisztek és dossziék: a kommunista állambiztonság öröksége
A Magyar Nemzet a kommunista állambiztonság utóéletét, a besúgók, tartótisztek és dossziék rendszerét mutatja be. A III/III. a belső politikai elhárításért felelt: az állampárt által ellenségesnek tartott személyeket és csoportokat figyelte, és nemcsak adatot gyűjtött, hanem megelőzött, ellenzéki kapcsolatokat térképezett fel, közösségeket is bomlasztott. A III/I. külföldi hírszerzést, a III/II. kémelhárítást, a III/IV. katonai elhárítást, a III/V. operatív-technikai eszközöket látott el. A megyei és budapesti rendőri struktúrához kapcsolódó területi szervek felülről kaptak irányítást; a diktatúra megfigyelését nem lehet az ügynöklistákra szűkíteni. A hivatásos operatív tiszt szolgálati rendben dolgozott; a tartótiszt találkozott a beszervezett informátorral, feladatot adott, jelentést vett át és értékelt. A hetvenes évek szabályzata titkos munkatársat, titkos megbízottat és ügynököt különböztetett meg; az utóbbiak együttműködését gyakran kompromittáló adatokkal vagy anyagi érdekeltséggel érték el. Rezidensek más hálózati személyeket foghattak össze, az SZT-tisztek civil fedőbeosztásban szolgáltak. A beszervezést környezettanulmány és sebezhetőség feltérképezése előzhette meg; ezután fedőnév, titkos találkozók, B- és M-dosszié, valamint a hatos karton dokumentálta a munkát. A megfigyeltekről operatív dossziék készültek lehallgatással, levélellenőrzéssel is; konspirált lakások és fedőintézmények tartoztak a rendszerhez.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔