Gyengül egy kritikus atlanti-óceáni áramlás, globális hatások várhatók

A Miami Egyetem Rosenstiel Tengeri, Légköri és Földtudományi Iskolájának kutatói szerint az Atlanti meridionális forgó áramlás (AMOC) széles térségben gyengül közel két évtizede; ez eddig a legerősebb közvetlen megfigyelési bizonyíték a rendszer erővesztésére. Az AMOC a felszín közelében meleg vizet visz északra, a mélyben hidegebb, sűrűbb vizet délre, és ezzel a hőszállítással alakítja a regionális hőmérsékletet, a csapadékot, a tengerszintet és az időjárást.

Shane Elipot, a tanulmány vezető szerzője és fizikai oceanográfus szerint a gyengülés eltolhatja az időjárási mintákat, extrém viharokat, csapadékváltozást vagy egyes térségekben hidegebb teleket hozhat, és a partmenti tengerszint-emelkedést is befolyásolhatja. A kutatók a Nyugat-Észak-Atlanti-óceán mentén elhelyezett négy, a tengerfenékre rögzített műszersor hosszú távú adatait elemezték, a trópusoktól a magasabb szélességekig; nyomást, hőmérsékletet, sűrűséget és áramlást mértek, a mélyvíz mozgását pedig a mintegy 1000 méter alatti fenéknyomásból becsülték.

Ugyanezzel a módszerrel több szélességi körön hasonló mintázat látszott: az AMOC nyugati peremi összetevője a szubtrópusoktól a közepes szélességekig, nagyjából 16,5°N és 42,5°N között gyengül. A kiterjedés miatt ez inkább a teljes atlanti keringés tartós eltolódása, mint rövid regionális ingadozás. Folytatódó gyengülés esetén változhatnak az európai telek, a csapadék, a hurrikántevékenység és a partmenti vízszint; a nyugati perem méréseit a kutatók korai figyelmeztető jelnek tartják. A „Meridionally consistent decline in the observed western boundary contribution to the Atlantic Meridional Overturning Circulation” című tanulmány a Science Advances április 8-i számában jelent meg, az amerikai Nemzeti Tudományos Alapítvány OCE-2148723 és OCE-2334091 támogatásával.