Varjú Imre az 1956-os papi helytállásról és a megtorlásról
Varjú Imre 1956 őszén frissen felszentelt papként, a Központi Papnevelő Intézet növendékeként vállalt szolgálatot a forradalom sebesültjei között. A lelkigyakorlat miatt a szemináriumban csak később értesültek az eseményekről, ám amikor véget ért a csend, a papok azonnal kórházakba indultak. Varjú a Bakáts téri kórházban misézett, gyóntatott és áldoztatott, miközben folyamatosan érkeztek a sebesültek és a halottak.
November 4-én, a szovjet csapatok bevonulásakor a Kálvin téren tankok álltak, és a katonák a mozgó emberekre is lőttek. Varjú egy meglőtt emberhez kiment, majd az Oltáriszentséget magával véve a tankok előtt haladt el, hogy eljusson a kórházba. Vasárnaptól péntekig szinte megállás nélkül ott maradt. Az érzéstelenítő elfogyása után a betegek a papot keresték, miközben az orvosok egyik legsúlyosabb beavatkozása során egy ember lábát érzéstelenítés nélkül amputálták.
A harcok miatt a koraszülött központból 82 gyermeket kellett kihozni, miután az elektromos központot szétlőtték. Varjú egy pohár vízzel mind a 82 újszülöttet megkeresztelte, de később úgy emlékezett vissza, hogy anyakönyvezésüket elmulasztotta. A történtekről négy pappal együtt harmincoldalas brosúrát készített, amelyet stencilgéppel, éjszaka, engedély nélkül sokszorosítottak, majd 300 példányban elküldtek az ország papjainak.
A megtorlás során a hatóságok házkutatásokkal keresték az iratokat terjesztő papokat. Varjút 1957. május 10-én tartóztatták le, három hónapig a Gyorskocsi utcában, majd fél évig a Markó utcában tartották fogva. Első fokon hét év börtönt kapott államellenes izgatásért. A vele 2014-ben készült interjút 2025. június 13-i halála után, az 1956-os forradalom 70. évfordulóján tették közzé újra.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔