Gelencsér Gábor: A Megáll az idő nosztalgikus, de nem hazudik
Gelencsér Gábor filmtörténésszel a magyar film 1956-hoz való viszonyáról és a forradalom filmes utóéletéről készült beszélgetés. A kiindulópont az, hogy hatvan év távlatából sem sikerült létrehozni azt a sokak által hiányolt, átfogó „Nagy Ötvenhatos Mozit”, amely egységesen és nagy erővel dolgozná fel a forradalom történetét. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a magyar film ne foglalkozott volna 1956 hatásaival: az alkotók már a szocializmus időszakában elkezdték körüljárni, mit jelentett a forradalom, és hogyan lehetett róla beszélni egy korlátozott nyilvánosságban.
A beszélgetésben szóba kerül a Megáll az idő is, amelyet Gelencsér Gábor az itthon maradás filmjeként értelmez. A film nosztalgikus hangulatot teremt, de nem szépíti meg és nem hamisítja meg a múltat. Éppen ez adja a jelentőségét: miközben felidéz egy korszakot és annak érzésvilágát, nem kínál egyszerű, megszépített emlékképet róla. A nosztalgia így nem a történelmi valóság elfedését, hanem annak személyesebb megközelítését szolgálja.
A magyar filmesek későbbi munkái is azt mutatják, hogy a téma nem zárult le a rendszerváltás előtt. Gothár Péter, Bereményi Géza és Mészáros Márta filmjei tovább vitték ezt a hagyományt, és még a 2010-es években is született érvényes, 1956-tal foglalkozó alkotás. A diskurzusban Aczél György Jancsónak adott parancsa, valamint Szabó István munkássága is előkerül.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔