A tanúságtétel szerepe az új ukrán irodalomban
Ukrajna teljes körű orosz inváziójának kezdete óta a költészet mellett a tényirodalom és az autofikció vált a kortárs ukrán irodalom meghatározó műfajává. Ennek egyik oka, hogy az önéletrajzi megközelítés közvetlenül képes megragadni a háborús tapasztalatokat, és a szerzők szerint hitelesebben őrizheti meg az események valóságát. Az ilyen művek gyorsabban is megszülethetnek, mint a hosszabb kutatást és elemzést igénylő fikciók. Az írás ebben a közegben nemcsak művészi tevékenység, hanem tanúságtétel és a háborús mindennapok dokumentálása is.
Artur Dron, Andriy Lyubka és Lena Lyagushonkova eltérő élethelyzeteken keresztül mutatja be az orosz agresszió és a gyarmati törekvések által formált Ukrajnát. Dron fiatal költőként önként csatlakozott a fegyveres erőkhöz. Hemingway Knows Nothing című esszé- és személyes beszámológyűjteménye a fronton, a „nulladik ponton” megélt életet, a sebesülést, a bajtársak elvesztését, valamint a hitet és a reményt dolgozza fel. A könyv 2025-ben elnyerte a PEN Ukraine Jurij Sevelljov-díját tényirodalmi kategóriában. Dron szerint az ukrán katonák háborúja nem kaland, és nem mások politikai játékában vállalt szerep: tudatos döntés a föld, az élet, a politikai önállóság és a meggyőződés védelmében.
Lyubka a hátország önkénteseinek munkájáról ír. Csapatával a teljes körű invázió kezdete óta pénzt gyűjt, használt járműveket vásárol és szállít a frontra; eddig több mint 400 autót szereztek be. Lena Lyagushonkova autofikciója az ipari Kelet, Luhanszk 1990-es és 2000-es éveinek világát, az oroszosítást, a totalitarizmust és a szovjet korrupció örökségét idézi fel sajátos nyelven, ukrán, orosz és szurzsik elemek keverésével.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔