Messze a megtérülési küszöb fölé jutott a kvantum-hibajavítás
A Quantinuum bejelentése szerint jelenlegi, Helios nevű kvantumszámítógép-generációja a korábbi demonstrációknál jóval messzebbre jutott a kvantum-hibajavítás úgynevezett megtérülési pontján túl. A logikai kubit nem egyetlen fizikai kubit, hanem sok, összekapcsolt hardverkubit együttese. Egy részük az adatot hordozza, más részükkel méréseket végeznek, amelyekből következtetni lehet a hibák megtörténtére, helyére és jellegére.
A módszer lényege, hogy a logikai kubit méretének növelésével nő a hibák felismerésének és kijavításának esélye, ám maga a több fizikai kubit is újabb hibaforrásokat jelent. A megtérülési pont azt jelzi, hogy ettől a határtól kezdve a további kubitek már ténylegesen javítják a rendszer teljesítményét. A skálázást különböző „távolságú” hibajavító kódokkal vizsgálják: először például három, majd öt, hét vagy még több hibát elviselő konfigurációk hibaarányát hasonlítják össze.
A korábbi eredményekben a hibaarány javulása többnyire csak nagyjából kétszeres volt minden bővítési lépésnél. Ez azért jelentett komoly akadályt, mert összetett algoritmusok futtatásához akár több ezer fizikai kubitet kellett volna egyetlen logikai kubithez rendelni. A Quantinuum közlése szerint a Helios esetében egy-egy nagyobb konfigurációra váltás bizonyos teljesítménymutatókat több mint tízszeresére javított. Ez nem jelenti azt, hogy már rendelkezésre áll egy általános célú, hibamentes kvantumszámítógép, de azt mutatja, hogy a rendszer bővítése a korábbiaknál sokkal hatékonyabban csökkentheti a hibákat.
A Helios csapdázott ionokkal dolgozik: az egyes kubiteket elektronjaikat elvesztett atomok alkotják, amelyeket elektromos mezőkkel mozgatnak és rendeznek. A készülék a ionokat egy gyűrűben forgatja, majd lézeres műveletekhez két kar egyikébe helyezi őket. Mivel bármely két ion összefonható, a hibajavító kapcsolatok rugalmasan alakíthatók.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔