A gyermekkori bántalmazás hatásai felnőttkorban is fennmaradhatnak
A gyermekkori bántalmazás és elhanyagolás következményei sok esetben felnőttkorban is megmaradnak. Dr. Makara Mihály szerint a bántalmazott gyermek gyakran nem a szülei iránti szeretetét veszíti el, hanem önmagát kezdi hibáztatni, ami tartósan befolyásolhatja az önértékelését, a kapcsolatait és az érzelmi működését. Az ACE, vagyis a káros gyermekkori élmények fogalma nemcsak a fizikai, szexuális vagy érzelmi erőszakot jelenti, hanem az elhanyagolást, a háborús tapasztalatokat és a kortárs zaklatást is.
A WHO becslése szerint az elmúlt évben akár egymilliárd gyermek tapasztalhatott meg valamilyen erőszakot vagy elhanyagolást, ezért a jelenség globális népegészségügyi problémának számít. A következmények között tanulási zavarok, alvási nehézségek, iskolai kimaradás és későbbi depresszió is megjelenhetnek. A hatás különösen erős lehet akkor, ha a trauma indokolatlanul történik, és a gyermeknek nincs kivel megosztania a történteket. A hatéves korig elszenvedett traumák nagyobb depressziós kockázattal járhatnak, míg körülbelül 12 éves korra alakul ki a reziliencia jelentős része.
A traumák társadalmi és gazdasági következményekkel is járnak: az iskolából kimaradók később nagyobb eséllyel szorulnak ki a munkaerőpiacról. A negatív hatásokat ugyanakkor pozitív gyermekkori és közösségi élmények mérsékelhetik. A családon belüli erőszak transzgenerációs hatással is továbböröklődhet, ezért a megelőzéshez összefogásra és szemléletváltásra van szükség. Dr. Makara Mihály Izland példáját emelte ki, ahol közösségi programokkal 20 év alatt jelentősen csökkentették a gyermekkori ártalmakat.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔