Más információt ad a szülőknek a közös és az önálló játék
A közös és az önálló játék nem ugyanazt mutatja meg a szülőknek a gyermekük gondolkodásáról és viselkedéséről. Amikor a családtagok együtt játszanak, a szülő közvetlenül láthatja, hogyan hoz döntéseket a gyermek egy közös helyzetben, miként reagál a társára, és hogyan vesz részt az együttműködésben. Ilyenkor nem pusztán az derül ki, hogy a gyermek milyen megoldást választ, hanem az is, hogyan egyeztet, alkalmazkodik és alakítja a játék menetét a másik ember jelenlétében.
Az önálló játék ezzel szemben másfajta információt kínál. A szülő ilyenkor azt figyelheti meg, hogy a gyermek társ nélkül miként választ, hogyan használja fel a rendelkezésére álló lehetőségeket, és milyen módon halad a saját elképzelése szerint. A megfigyelésből ezért nem ugyanaz olvasható ki, mint a közös játékból: az egyik helyzetben az együttműködés, a másikban az önálló döntéshozatal kerül előtérbe.
A két játékforma a szülők szerepét is eltérően alakítja. Közös játék közben résztvevőként, egyben megfigyelőként követhetik gyermekük reakcióit, míg önálló játék esetén inkább kívülről szemlélhetik a folyamatot. A különbség nem azt jelenti, hogy az egyik forma fontosabb lenne a másiknál, hanem azt, hogy eltérő képet adnak ugyanarról a gyermekről. A családi kooperáció így olyan tapasztalatokat tesz láthatóvá, amelyek önálló játék közben nem feltétlenül jelennének meg.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔