Egoista, önhitt és könyörtelen – nem épít hőskultuszt a magyar mozikban futó francia De Gaulle-filmeposz
A múlt hét óta magyar mozikban is látható Antonin Baudry De Gaulle – Az ellenállás hajnala című filmje Charles de Gaulle-t nem nemzeti hőskultusz tárgyaként, hanem egoista, önhitt és könyörtelen államférfiként ábrázolja. A 75 millió eurós produkció a francia filmkészítés egyik legdrágább vállalkozása; a portré a túlzásoktól, a heroizmustól és a szentimentalizmustól megtisztítva mutatja be a kortársai közül nemcsak majdnem kétméteres magasságával kitűnő tábornokot. A hős a film szerint több volt, mint válság idején hajlíthatatlan nemzeti ikon: ha Franciaország sorsa volt a tét, akkor is vállalta a harcot, amikor hívei kevesebben voltak, mint a német megszállás első heteiben az ellenállók. Konok volt, kevés szóval érvelt, a politikát túl komolynak tartotta ahhoz, hogy politikusokra bízzák – magát kivételnek tekintette –, és vállrándítással zárta a vitát akkor is, amikor hazáját a nácik, képletesen a La Manche választotta el a szabadságtól.
A kétrészes, összesen hatórás eposz a második világháború diplomáciai machinációira összpontosít: zsarolásra, kifárasztásra, kivéreztetésre. Jelenleg az első rész van műsoron, a második, A szabadság hajnala később érkezik. A nyitóképben De Gaulle nem a harcmezőre, hanem kirándulásra készül, közönséges autóban ül a Maginot-vonal egyik pontján, amelyet a németek megkerültek, miközben Párizs felé nyomulnak. Egy német tank célba veszi a kocsit; a tábornok legyint, és a sofőrnek annyit mond: „Hajtson tovább!” A film idézi a dicsőségre ítélt férfi mondását is: a temetők tele vannak pótolhatatlan férfiakkal.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔