Brazília politikai válságai a globális szélsőjobboldal működését mutatják
Az esszé Brazília politikai válságain keresztül azt vizsgálja, miért tudott a szélsőjobboldal világszerte tartósan mozgósító erővé válni. A szerző szerint a társadalmi elégedetlenség és a rendszer válsága önmagában nem hoz létre erős baloldali mozgalmat, sőt a következő évek nagy tiltakozásai sem feltétlenül öltenek a baloldal számára felismerhető formát. A jobboldal ráadásul hatékonyabb információs infrastruktúrával terjeszti Bolsonaro és Trump értelmezéseit, de a dezinformáció csak azért talál fogást, mert valódi tapasztalatokra – elhagyatottságra, gazdasági kiszolgáltatottságra és a politikai rendszerrel szembeni bizalmatlanságra – épít.
Az elemzés a neoliberális rendszer 2008 utáni fennmaradását is ezzel kapcsolja össze. A szerző szerint a politikai intézmények megtanultak alacsony legitimitás mellett működni, miközben a gazdasági és politikai hatalom koncentrációja, valamint az intézményi reformok egyre több területet vontak ki a társadalmi ellenőrzés alól. Példaként az euróövezetet és a 2015-ös görög válságot, illetve a Dilma Rousseff 2016-os elmozdítása után Brazíliában bevezetett kiadási plafont említi. A munkabizonytalanság, a szociális védelem leépítése és a magánadósság fegyelmező mechanizmusai válsághelyzetekben tovább erősödnek. Így a neoliberalizmus nem egyszerűen válságokat kezel, hanem egyre inkább válságokon keresztül kormányoz.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔