Vita alakult ki a finn kutatásról, amely a fiatal transzneműek mentális egészségét vizsgálta
Egy országos finn vizsgálat 2083, 23 év alatti fiatalt követett, akik 1996 és 2019 között nemi identitással kapcsolatos szakellátásra jelentkeztek. A kutatók a teljes finn népességre kiterjedő egészségügyi nyilvántartások alapján azt vizsgálták, hogyan alakult náluk a pszichiátriai szakellátás igénybevétele a beutalás előtt és után, illetve milyen különbségek voltak azok között, akik később hormonkezelést vagy műtéti beavatkozást kaptak, és akik nem részesültek orvosi tranzícióban.
A tanulmány szerint a vizsgált fiatalok már az első genderklinikai megjelenésük előtt jóval gyakrabban kerültek pszichiátriai szakellátásba, mint az azonos korú, általános népességhez tartozó társaik. A később orvosi tranzíción áteső csoportban az ellátási arány a beutalást követően nem csökkent, hanem a korábbi szinthez képest meredeken emelkedett. A szerzők ugyanakkor nem állítják, hogy ezt a növekedést maga a hormonkezelés vagy a műtét okozta.
A kutatás vezető szerzője, Sami-Matti Ruuska szerint a gyermek- és serdülőkori genderellátásban kevés a nagy mintán, hosszú időn át, kontrollcsoportok bevonásával végzett vizsgálat. A kérdés azért váltott ki éles vitát, mert a korai orvosi beavatkozások támogatói a lelkiállapot javulását várják tőlük, miközben a hosszú távú következmények továbbra sem teljesen tisztázottak. A lehetséges kockázatok között a kutatók a termékenységet, a csontsűrűséget, a műtéti szövődményeket és esetleg a neurokognitív működést is említik.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔