A Clayface önállóan is működő, groteszk DC-horror lett
A Clayface a DC Universe harmadik mozifilmje, James Watkins rendezése azonban önálló történetként működik, és nem igényli a korábbi filmek vagy a képregények ismeretét. A kritika szerint a film érdekesebb és szabadabb alkotás, mint amit a franchise részeként várnánk tőle, mert nem érzi magát szorosan egy nagyobb szuperhős-univerzumhoz kötve. A Superman és a Supergirl után érkező produkció inkább egy önálló, műfajkeverő groteszk horror, amely a testhorror kellemetlen, mégis szórakoztató eszközeivel dolgozik.
A történet középpontjában Matt Hagen, egy fiatal színész áll, aki éppen a világhír küszöbére ér, amikor egy erőszakos támadás következtében súlyosan eltorzul az arca, karrierje pedig gyorsan összeomlik. A szerepet Tom Rhys Harries játssza. A férfi kétségbeesésében Dr. Caitlyn Corr kísérleti sejtpótló technológiájának alanyává válik. A tudós Naomi Ackie alakításában olyan eljárást fejleszt, amely degeneratív betegségek kezelésére szolgálna, de még nem tesztelték embereken.
A kezelés eleinte csodálatos eredményt hoz: Matt arca hónapok alatt visszanyeri korábbi formáját. A sejtek azonban nem állnak meg a gyógyulásnál, és a férfi arca kiszámíthatatlanul kezd különféle emberi és szörnyű alakokat felvenni. Watkins filmje a kritika szerint a kilencvenes évek olyan horrorjaihoz nyúl vissza, mint a Darkman és a Thinner, a hatást pedig hangsúlyos, praktikus sminkeffektekkel erősíti.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔