Klausztrofób erőszakrevü lett a Gépnarancsból a Katona Kamrájában
A Katona József Színház Kamrájában bemutatott Gépnarancs-adaptáció Anthony Burgess kultikus regényének és az abból készült filmnek az erőszakos, nyugtalanító világát viszi színpadra. A produkció középpontjában Kicsi Alex, azaz Gloviczki Bernát figurája áll: a dühös, agresszív tinédzser a barátaival együtt éjszakai portyákra indul, amelyek során megtámadnak egy idős embert, autót lopnak, betörnek egy író házába, és megerőszakolják a feleségét.
Alex elfogása után börtönbe kerül, ahol választania kell a hosszú fogva tartás és a Ludovico-módszer között. A „bűnelhajtó” terápiának nevezett eljárás célja, hogy undort keltsen benne mindazzal szemben, amihez korábban vonzódott. Beethoven zenéjének felerősített hallgatása közben, felpeckelt szemmel kell erőszakos és szexuális aberrációkat bemutató filmeket végignéznie, amíg fizikailag is rosszul nem lesz tőlük. A kérdés az, hogy a kényszerrel elért engedelmesség valóban erkölcsi változást jelent-e.
Sándor Dániel Máté rendezése az „élőfilm” műfaját használja: a színpadi játék audiovizuális, leplezetlen felnövéstörténetként jelenik meg. A Kamra klausztrofób, mattfekete tere tovább erősíti a fenyegető atmoszférát, miközben az előadás egyszerre hat erőszakrevünek és passiójátéknak.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔