A Literary Hub a idegtudomány által kínált lehetőségről ír, hogy bénult emberek újra beszélhessenek
A Literary Hub a bénult emberek beszédét helyreállító idegtudományi kutatást egy konkrét eseten keresztül mutatja be. Pancho, egy rövidre vágott sötétbarna hajú fiatal felnőtt férfi, kerekesszékben ül egy homályosan megvilágított szobában; a képernyőn az angol „How are you today?” kérdés után három pont villog, majd megjelenik: „I am very good.” A koponyáján egy nagyjából 2,5 centiméteres négyzetes doboz egy nikkel méretű nyíláshoz csatlakozik, belőle vékony fekete kábel lóg. Bénult és nem tud beszélni; egy agy–számítógép interfész (BCI) a beszédért felelős vokális motoros kéreg agyhullámait szavakká fordítja. 2003-ban, húszévesen, autóbaleset és nagyobb műtét után agytörzsi stroke-ot kapott, egy hét kóma után ébredt bénultan, síráskor sem tudott hangot kiadni. Évekig baseballsapkára erősített mutatóval, nyakmozgással gépelt, körülbelül öt szót percenként. Egy 2021-es interjúban írta: az orvosok szerint semmi esélye a javulásra. A University of California, San Francisco-i Edward Chang idegsebész laborjával együttműködve kapott implantátumot: viselkedési kártya méretű, 128–kicsivel több mint 200 elektródás, hajlékony rácsot a vokális motoros kéreg felszínére. A kapcsolat kezdetén Pancho harminchat éves volt, tizenhat év bénulás után; a kéreg mégis egészséges idegi aktivitást mutat. A módszer a perzisztens szomatotópiára épül: a kimenő jelek nem érik el az izmokat, de a kéregben továbbra is keletkeznek, és mesterséges intelligencia segíti a nyelvre fordítást. Chang csapata Pancho előtt több mint egy évtizedig egészséges alanyokon térképezte a beszéd idegi kódját.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔