A Krux a náci ideológia fogságában élő német falut mutatja be
Tony Vahl Krux című, német–lengyel koprodukcióban készült bemutatkozó filmje a második világháború utolsó napjait egy északkelet-németországi, elszigetelt faluközösség szemszögéből mutatja be. A történet nem a háború lezárásához gyakran társított felszabadulást és újjászületést állítja középpontba, hanem azt, hogyan élik meg a náci ideológiával átitatott lakosok a rendszer összeomlását: a front közeledte számukra nem a remény, hanem a világ végét jelenti.
A falu fiatal özvegye, Greta egy nemrég elesett náci katona szívét kapja meg, amelyet formaldehidben őriz, és úgy beszél hozzá, mintha a férfi továbbra is jelen lenne. A helyi lelkész később a halott katona sisakjához adja hozzá. A közösség három férfi vezetője közül a tanító Fritz a legjózanabb: titokban Thomas Mann rádióbeszédeit hallgatja, és csendes antifasiszta nézeteket vall. Ezzel szemben Walter polgármester a hanyatló Harmadik Birodalom parancsait követi, és úgy akarja megakadályozni, hogy bármi a Vörös Hadsereg kezére jusson, hogy az emberek életét is feláldozná.
Walter fokozatosan tömeges öngyilkosságot készít elő: levágatja az állatokat, vízbe fojtatja a háziállatokat, elpusztíttatja a javakat, majd ciánkapszulákat oszt szét. Fritz, Greta és néhány falubeli ellenállása jelenti a film szűk reményszálát. A Torontói Filmfesztivál Discovery szekciója után San Sebastián fő versenyében is bemutatott alkotás komor, expresszionista képi világgal és lassan elmélyülő erkölcsi összeomlással dolgozik.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔