A „gonosz anyák” tévéban: az East of Edentől a Carrie-ig az önmagukat választó nők
A televízió utóbbi időben a „gonosz anyák” alakjával van elfoglalva, legalábbis azzal, akiket első ránézésre annak látni. Zoe Kazan John Steinbeck East of Eden című regényének grandiózus adaptációjában Lee (Hoon Lee), a Trask család háztartási alkalmazottja és a ikrek, Aron (Joe Anders) és Cal (Joseph Zada) helyettes apja, arról beszél, hogy a igazságban szépség van, még ha borzalmas szépség is; a cikk szerint a hazugság, bármilyen ártatlannak tűnik, káros, mert a világ ritkán volt biztonságos tér a nőknek. Patriarkális, erőszakos társadalomban felnőni a cikk szerint két utat kényszerít: a férfiközpontúságba hajlást vagy annak teljes elutasítását — és mivel a patriarchátust nem lehet megdönteni, mindkét választást valaki szörnyűnek fogja látni.
A Netflix Monster: The Lizzie Borden Story és az East of Eden, a Peacock Friday the 13th-előzménye, a Crystal Lake, a Prime Video Carrie-adaptációja és a Hulu Phony című komikus thrillere a cikk szerint egymással beszélgető történetek: nőkről, akik visszaveszik a narratívát azoktól a férfiaktól, akik csak szűk keretekben tudták őket látni. Ezek a nők szörnyű dolgokat tettek, de tetteik nem ok nélkül valók. A populáris kultúrában a férfiak barbárságát gyakran büntetlenül ábrázolják; Ryan Murphy Monster-franchise-ában, a Starz Power-univerzumában vagy a HBO Half Manjében a gonosz férfiak értelmetlenül erőszakosak. A nők pszichopátiája ritkább, de a rájuk nem szabott világban sokan elrejtik rideg vonásaikat, ezért váratlanul halálosabbak lehetnek. Amikor a nő nyíltan sötét, az sokkol; Cathy Ames (Florence Pugh) az East of Edenben úgy fogalmaz, hogy a gonosz nem mindig látszik elsőre, szépségbe, jóságba vagy szerelembe burkolózhat — és ha kiderül, hogy ezek az anyák, az felforgatja az anyaszerep képét.
A cikk a női egészségügyi ellátás szűküléséhez, az Egyesült Államok politikai kontextusához és a nőket az 1950-es évekbe visszarángatni kívánó férfigenerációhoz köti, hogy a streaming miért fordul most azokhoz a nőkhöz, akik bármilyen áron akarják a saját ügynökségüket. A 19. század végén játszódó Monster: Lizzie Bordenben Lizzie-t (Ella Beatty) ravasz mostohaanyja, Abby (Rebecca Hall), akit Mrs. Bordennek hív, terrorizálja: unott, keserű feleségként, távolságtartó, nőcsábász férje, Andrew (Charlie Hunnam) ellen tehetetlenül a személyzeten és naiv mostohalányán tölti ki a hatalmát. Az első két epizódban forró levest loccsant a szobalány arcába, veri Lizzie-t, és durván beszél vele. A sorozatok tehát nem egyszerűen démonizálják az anyát: a felszíni szörnyeteg mögött a patriarchális szorítás és a választás kényszere áll.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔