Az ingerlékeny gyerekek megterhelik a szülőket, és ez évek múlva is látszhat
Egy, a Journal of Clinical Child & Adolescent Psychologyben megjelent, 3-tól 6 éves korig követett vizsgálat szerint az óvodáskori ingerlékenység és a nevelés kölcsönösen hatnak egymásra, de a erősebb minta a gyerektől a szülő felé mutat. A klinikai pszichológiában az ingerlékenység életkornak nem megfelelő haragra, frusztrációra és dühkitörésekre való hajlam; a kisgyerekek több mint 80 százalékánál előfordul valamilyen ingerlékeny viselkedés, tartósan emelkedett szint viszont nagyjából 2–5 százalékuknál, ami később szorongással, depresszióval és viselkedési zavarokkal járhat együtt. A 3 éves kori fokozott ingerlékenység 6 éves korra anyai beszámolók szerint nagyobb szülői ellenségességet, kevesebb érzelmi támogatást, gyengébb szülő–gyerek viszonyt és autoriterebb nevelést jósolt. Fordítva: a 3 éves kori feszült kötelék és az apák megengedő nevelése három évvel később magasabb gyermeki ingerlékenységgel függött össze. A kényszerelmélet szerint a dühös, kemény büntetés és a dackeresés egymást erősíthetik; egy 2026-os naplós vizsgálatban ingerlékenyebb napokon a szülők inkább alkalmazkodtak. A kutatást Jamilah Silver, a University of North Carolina at Chapel Hill pszichológia- és idegtudományi adjunktusa, a DRIP-labor vezetője irányította; figyelembe vették a gyerek nemét és a szülők élettartamú mentális kórtörténetét, mert a depresszió, szorongás vagy szerhasználat a családokban átfedheti a nevelést és a gyermeki temperamentumot.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔