Az Artificial az MI fejlesztőinek felelőtlenségére figyelmeztet
Az Artificial című új film az OpenAI körül kialakult mesterségesintelligencia-versenyt dolgozza fel, méghozzá fekete komédiaként és szándékosan szürreális hangvételben. Luca Guadagnino rendezése nem hősként vagy jövőépítő zsenikként mutatja be a technológiai szektor szereplőit, hanem hiú, felelőtlen és gyakran nevetséges figurákként. A történet középpontjában inkább Ilya Sutskever áll, mint Sam Altman: őt a jelenlegi AI-hullám egyik fontos alakjaként és erkölcsi lelkiismereteként ábrázolja.
A szereplők mozgása is a film gúnyos látásmódját erősíti. Yuri Borisov Sutskevert esetlen, Frankenstein-szerű kutatóként játssza, Andrew Garfield Altman szerepében fiúsan ugrándozik, Ike Barinholtz pedig Elon Muskot dölyfös, „alfa gorillaként” jeleníti meg. A film így már a gesztusok szintjén is kifordítja az iparág önképét. A megközelítést gyakran David Fincher 2010-es, a Facebook felemelkedéséről szóló The Social Network című filmjéhez hasonlítják, de az Artificial jóval groteszkebb és kevésbé elegáns világot teremt.
A produkció körül a bemutató előtt üzleti vita is kialakult. Az AmazonMGM eredetileg forgalmazta volna, ám miután az Amazon 50 milliárd dolláros megállapodást kötött az OpenAI-jal, a stúdió nyáron elejtette a filmet. Végül a Neon vette át.
A film legsúlyosabb kérdése az AI gyorsuló fejlődésének kockázata. Sutskever figurája biztonsági korlátokat, lassítást és az emberi érdekekhez való igazítást sürget, miközben szinte mindenki más a technológiai és tőkés növekedést támogatja. A történet azt sugallja, hogy még a biztonság iránti aggodalom is üzleti eszközzé válhat. A WIRED által idézett állítások szerint egyes kutatók az emberiség számára végzetes forgatókönyveket sem zárnak ki a következő évtizedben.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔