Újabb üldöztetéstől tartottak a magyar zsidók 1956-ban
Az 1956-os forradalom a magyar zsidóság számára egyszerre jelenthette a szabadság reményét és egy újabb üldöztetés lehetőségét. A közösség tagjai alig tizenkét évvel a holokauszt után élték át a fegyveres felkelés napjait, miközben a vészkorszak traumái még közvetlenül alakították a biztonságról, a magyar nemzethez való tartozásról és a zsidó identitásról alkotott képüket. Korabeli beszámolók szerint zsidókat fenyegetések is értek, és ekkor még több ezren élhettek az országban a holokauszt végrehajtásában korábban közreműködők közül.
A történelmi bizonytalanságot a kivándorlás mértéke is érzékeltette. Az akkor Magyarországon élő, becslések szerint 150–160 ezer zsidó közül mintegy 20–25 ezren hagyták el az országot a forradalom idején. Kovács András szociológus, a Central European University professzora 117, 1983 és 1987 között készített mélyinterjú alapján vizsgálta, hogyan rögzült 1956 emléke a közösségben. Kutatása szerint az események tényei és az emberekben kialakult történet nem mindig egyezett, a híresztelések és a bizonytalan információk pedig közösségi beszélgetések során formálták a kollektív emlékezetet.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔