Tizenkét dokumentummal idézik fel az Irán–kontra-botrányt
Az Irán–kontra-botrány kirobbanásának 40. évfordulóján a washingtoni Nemzetbiztonsági Archívum 12 dokumentumot tett közzé, amelyek a Reagan-kormányzat titkos műveleteinek hátterét tárják fel. A válság 1986. november 25-én vált nyilvánossá, amikor Ronald Reagan elnök és Edwin Meese igazságügyi miniszter elismerte a kormányzat érintettségét két titkos akcióban. Az egyik szálon az Egyesült Államok fegyvereket adott el Iránnak, részben azzal a céllal, hogy segítséget szerezzen a libanoni amerikai túszok kiszabadításához. Az üzletek hasznát közben a nicaraguai kontra lázadók támogatására irányították át.
A műveletek azért is okoztak súlyos alkotmányos válságot, mert a kongresszus korábban megtiltotta a kontrák közvetlen finanszírozását, a kormányzat pedig megkerülte a törvényhozói ellenőrzést. A vizsgálatok szerint bizonyítékokat semmisítettek meg, és a kongresszust is félrevezették. Az ügyet egy 1987 nyarán tartott, három hónapos televíziós meghallgatássorozat vizsgálta, miközben Lawrence Walsh független ügyész büntetőeljárásokat indított.
A botrány több szereplője végül elkerülte a börtönt. Oliver North alezredes és John Poindexter nemzetbiztonsági tanácsadó ítéletét technikai okokból megsemmisítették, George H. W. Bush pedig 1992 karácsonyán kegyelmet adott Caspar Weinberger volt védelmi miniszternek és több társának. A Malcolm Byrne, Peter Kornbluh és Tom Blanton által szerkesztett válogatás kongresszusi iratokból, Walsh anyagaiból és információszabadsági perek dokumentumaiból készült. A források a hatalmi ágak megosztásának sérülékenységére és az intézményekbe vetett bizalom hosszú távú károsodására is rávilágítanak.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔