Német szakemberek kényszermunkája segítette a szovjet rakétaprogramot
A Szovjetunió atom- és rakétaprogramjának gyors felzárkózását jelentősen segítette az 1946. október 22-én indított Oszoviahim hadművelet, amelyben keletnémet területekről erőszakkal hurcoltak a Szovjetunióba mérnököket, technikusokat és családtagjaikat. Sztálin és Berija utasítására, Ivan Szerov irányításával mintegy 2500 család otthonában jelentek meg fegyveres egységek. Körülbelül 1400 repülőgépgyártási, 500 rakétatechnológiai, valamint 300 rádiós és radaros szakembert vittek el, akiket nagyjából négyezer családtagjuk követett.
Moszkva az Egyesült Államok önkéntes toborzási programjától eltérően elsősorban olyan embereket keresett, akik a hadiipari alkalmazott kutatásban és a gyártástechnológiában rendelkeztek gyakorlati tapasztalattal. A szovjet hírszerzés ugyan megszerezte a Manhattan-terv elméleti és fizikai ismereteit, többek között Klaus Fuchs, Melita Norwood, Ted Alvin Hall és David Greenglass révén, a Szovjetunió azonban komoly lemaradásban volt az anyag- és gyártástudomány terén. Igor Kurcsatov ezért sürgette német szakemberek bevonását.
A deportált mérnökök atomfegyvereken, repülőgépeken, optikai és elektrotechnikai fejlesztéseken dolgoztak; többek között a Mikojan–Gurevics, a Szuhoj és a Tupoljev tervezőirodák is alkalmazták őket. Az első szovjet ballisztikus rakéta, az R–1 a német V–2 másolata volt, amelynek alapjaira később az R–2, R–5, R–12 és R–14 típusokat fejlesztették. A kémek által megszerzett tervek és a német gyártási tudás együtt járultak hozzá ahhoz, hogy a Szovjetunió 1949-ben sikeresen tesztelje első atombombáját, az amerikai nagaszaki bomba másolatát.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔