A francia film fesztiválsikere szembe kerül az amerikai mozibeli nehézségekkel
A francia film fesztiválokon és a díjversenyben erős hullámban van, az amerikai mozikba juttatni a címeket és jegyet eladni azonban egyre nehezebb. Ezt a paradoxont csütörtökön az American French Film Festivalen, a CNC és a Variety partnerségében tartott vitán járták körül. A panelen Robert Aronson, a Cohen Media Group ügyvezető alelnöke, John Gerrans, a Strand Releasing társelnöke és Paul Hudson, az Outsider Pictures vezérigazgatója beszélt; együtt több száz nemzetközi filmet vittek az amerikai közönség elé.
A gond túlmutat a francia filmeken. Kevesebb forgalmazó vásárol független alkotásokat, a művészmozik egyre inkább hollywoodi filmeket tűznek műsorra, így még a kritikailag elismert címek is nehezen kapnak érdemi mozis futást. Egy francia nyelvű kasszasiker fogalma is megváltozott: Jean-Pierre Jeunet Amélieje mintegy 33 millió dollárt hozott belföldön negyedszázada, míg Justine Triet Arany Pálmás, Oscar-díjas Anatomy of a Fallje, amelyet a Neon forgalmazott, körülbelül 5 milliót – noha az elmúlt öt év egyik legsikeresebb francia filmje.
A közönségbarátabb kasszasikerek sem feltétlenül könnyebben eladhatók. Samuel Goldwyn cége hozta ki a Pathé Két musketás és Monte Cristo grófja kétrészesét, és megszerezte Antonin Baudry De Gaulle című történelmi eposzát. Goldwyn szerint a filmet csak az idegen nyelv teszi művészfilmmé; angolul akár ezer vásznon játszhatna. A második világháborús saga első részét ebben a hétvégében kulcsfontosságú amerikai piacokon, egyidejűleg tranzakciós VOD-on is bemutatták.
A vevőkör szűkült, a verseny a vágyott címekért mégis éles: a Neon, a Netflix, a Mubi, az A24 és a Sony Pictures Classics továbbra is hajt a nagynevű szerzők filmjeire. A Sony Pictures Classics szelektívebb lett, de megvette Jeunet Violette-jét és Louis Clichy Iron Boy című, Cannes Un Certain Regard-díjas animációját, amelyet a De Gaulle mellett Franciaország Oscar-rövidlistájára is felvettek. A cég Rebecca Zlotowski Jodie Fosterrel készült A Private Life-jával idén erős mozis futást ért el. A kisebb forgalmazók a kereskedelmileg legerősebb filmekért vívott harcban gyakran alulmaradnak: Gerrans szerint Cannes-ban vagy Berlinben versenyben szereplő, jól recenzált filmeket gyakran a Netflix viszi el. A vásznak megszerzése még a licitnél is nehezebb lehet. Aronson szerint a hajdani művészmozikba is küzdeni kell; a Cohen Media Group Landmark Theatres-tulajdona sem garantálja a foglalást, mert a mozik saját nyereségcéljukat követik.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔