A deportálást az amerikai erőszak gépezeteként értelmezi egy esszé
Az esszé a deportálást amerikai háborús gépezetként értelmezi, amelynek működését a szerző szerint a népirtás, a fehér felsőbbrendűség és a halottak számbavétele határozza meg. A deportált testet nem idegen testként kezeli, hanem Amerika saját testének részeként, ezért a kitoloncolások során bekövetkező halálokat önmagán ejtett sebként írja le. Érvelése szerint az Egyesült Államok korábbi háborúihoz hasonlóan itt is a „mi halottaink és az ő halottaik” mércéje alakítja a sikerről alkotott képet.
A szerző ezt a történetet az amerikai latin-amerikai beavatkozásokkal köti össze. Az Egyesült Államok 1979 és 1992 között támogatta El Salvador fasiszta katonai rendszerét, amely kínzásokkal, halálosztagokkal, mészárlásokkal és eltüntetésekkel sújtotta a paraszti lakosságot, és milliókat kényszerített menekülésre. Az amerikai Green Beretek az 1980-as években halálosztagokat képeztek ki; egyik tanítványuk, Ernesto Deras később a Los Angeles-i MS-13 szervezeti felépítését alakította át. A deportáltak közül sokan El Salvadorban hoztak létre új sejteket, tovább destabilizálva a polgárháborúból kilábaló országot.
A következmények ma is láthatók. 2023-ban több mint 78 000 MS-13-tagot tartottak számon El Salvadorban, Nayib Bukele pedig 2019 júniusában a bandák elleni fellépés ígéretével lett elnök. Kormányzása alatt mintegy 108 000 embert – az ország lakosságának körülbelül 1,7 százalékát – börtönöztek be, köztük nem bűnözőket és deportált amerikai bevándorlókat is. Egy 2013 és 2019 közötti vizsgálatban szereplő több mint kétszáz deportált közül 138-at meggyilkoltak, hetvenet pedig bántalmaztak vagy szexuálisan erőszakoltak meg. Az elmúlt évtizedben körülbelül 11 000 salvadori tűnt el.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔