A Balaton vízegyenlege: a téli többlet nem ellensúlyozza a nyári hiányt
A Balaton vízállása október elején megközelítette a 2003-as történelmi minimumot. Szabó Péter, az ELTE Meteorológiai Tanszék doktorandusza a Másfélfokon közölt elemzésében a tó vízutánpótlását adó vízgyűjtő vízegyenlegét vizsgálta. A melegedés növeli a párolgási igényt, ezért ugyanakkora vízszint ma már melegebb éghajlaton alakul ki. A vízmérleget a csapadék és a hozzáfolyás, valamint a párolgás és az elfolyás határozza meg; ezeket a teljes vízgyűjtőn kell nézni.
A Thornthwaite-féle csöbörmodellel hónapról hónapra követték a csapadék és a párolgás viszonyát. A 2000-től számított 26 évből 16-ban negatív volt a víztöbblet és a vízhiány éves egyenlege. Több egymást követő negatív év az 1990-es évek elején, 2000 és 2003 között, 2021–2022-ben, majd 2024 óta is előfordult, tehát a süllyedés többéves halmozódás, nem egyetlen száraz nyár. A kis éves csapadéknövekedés mellett az éghajlat szárazabbá vált, mert nőtt a vízigény a tavon és a vízgyűjtőn.
Korábban a nyári vízhiányhoz hasonló nagyságú téli víztöbblet társult, tavasszal inkább többlet, ősszel gyenge hiány volt. Az évszakos mintázat megmaradt, az arányok nem: az átmeneti évszakokban nincs változás, a téli többlet kissé nőtt, a nyári hiány viszont annyira erősödött, hogy az átlagos téli növekedés már nem ellensúlyozza. Egy átlagos évben a korábbi többletből hiány lett. A hűvös félév azért kulcsfontosságú, mert kisebb a párolgás, és visszatöltődhetnek a készletek. 2025 száraz volt, a téli feltöltődés elmaradt, 2026-ban a nyári vízhiány is jelentős volt. Természetes módon már csak egy bőséges csapadékú téli félév tarthatja fenn a tavat.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔