Balog Márton fiúként félt a baletttől, ma a londoni Royal Ballet álma hajtja
Balog Márton a Budapest Ballet Grand Prix nemzetközi versenyére készül, miközben a Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatójaként a szakmai képzést közismereti tantárgyakkal ötvözi. Napjai reggel nyolckor klasszikus balettgyakorlattal indulnak, ezt szakmai órák, próbák és képességfejlesztő foglalkozások követik; a délelőtti munka után jönnek az egyetemi tanulmányok. Augusztus óta koncentráltan készülnek, a sűrű napirend fizikai és mentális terhelést jelent, a színpadi könnyedség mögött hosszú órák munkája áll. A táncos szerint tévhit, hogy a balett ne lenne sport: erő, hajlékonyság, egyensúly és állóképesség kell, miközben a történetet és az érzelmeket is át kell adni.
Története Szegeden indult. Édesanyja a Szegedi Szimfonikus Zenekarban hegedül, otthon klasszikus zenét hallgattak, a mozgékony kisfiú rá kezdett mozogni. A szülők több elfoglaltságot kipróbáltak, majd anyja beíratta a Varga Balett Táncműhelybe; először nem akart menni, mert nem tudta, hogy fiúk is táncolhatnak. Az első órák után beleszeretett. Előadás előtt viszonylag keveset izgul; mestere, Medvecz József a fizikai felkészítés mellett a mentális egészségre is figyel. Kisebb célokkal tartja fenn a motivációt, inspirációt táncostársaktól, közösségi médiából, színházból, a Royal Ballet és a Magyar Állami Operaház művészeitől merít. Gyerekkori álma külföldön dolgozni; különleges helyen áll a londoni Royal Ballet.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔