„Nem is az életemet féltettem, hanem a kerékpárt” – így nézett ki biciklinyeregből az 56-os forradalom
Az 1956-os forradalom idején a harcok miatt leállt a budapesti közösségi közlekedés: a villamosok nem jártak, a vasúti kocsik barikáddá váltak, így az üzemanyagot nem igénylő kerékpár lett a legmegbízhatóbb közlekedési eszköz. A forradalom napjaiban megszűntek a biciklizést sújtó szigorú szabályok is, amelyek 1929 óta tiltották a főútvonalakon a kerékpározást – hiába javasolta 1955-ben a Magyar Dolgozók Pártjában Köböl József, Farkas László és Mező Imre a forgalom tehermentesítését és ötvenezer ember kerékpárra ültetését.
A Fortepan korabeli fe
<truncated 144 bytes>
át hirdette, Frank István könyvesboltvezető és Victor István református segédlelkész is kétkeréken indult útnak; utóbbi az Astoriánál még egy magyar zászlós szovjet tankot is megelőzött. Mekiss Dezső pedig a főnökével Újpestről kölcsönzött biciklikkel tekert be a belvárosi tüntetésre.
Amikor a Kossuth téren eldördült a fegyvertelen tömegre zúduló sortűz, Rozsondai Zoltán felidézte a pedált taposó, majd hanyatt vágódó biciklist. A Szalay utcában a földre vetődő Mekiss Dezső pedig a golyózáporban nem is az életét, hanem a kölcsönbe kapott, óriási értéket képviselő járművet féltette.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔