Gelencsér Gábor: a Kádár-rendszerben érvényesebben szóltak ’56-ról, mint a szabad időszakban
Gelencsér Gábor filmtörténész 24.hu-nak adott interjúban azt mondja, a Kádár-rendszerben a magyar filmesek érvényesebben tudtak 1956-ról beszélni, mint a szabad időszakban, amikor már lehetett. 1961-ben született; otthon a forradalom politikai vonatkozásai nem kerültek elő, Nagy Imre és társai kivégzéséről csak a tanulmányai során olvasott. Személyes családi emlék mégis volt: szülei 1956-ban kezdtek Budapesten tanulni, apja abban az évben indult a Műszaki Egyetemen, a tanév rendhagyóan alakult; a szülők gyerekkori szerelmek voltak, 1960-ban házasodtak. Apja lövöldözés közben a falhoz lapulva rohant anyjához; anyai nagyapja, vidéki kereskedő, élelmiszerrel jött fel Pestre. Anyja a Teleki tér környékén lakott albérletben, a Szent Rita kápolnába menekült, ahová később csütörtök esténként Óbudáról jártak. A Kádár-korszakban mást mondtak otthon, mint az iskolában; anyját rászólták, rejtse el a keresztjét. Van egy ’56-os disszidens a családban, aki nemrég halt meg kilencvenegynéhány évesen: egy szál ruhában indult, útközben magyar lányt vett feleségül, Ausztráliában építettek életet, a nyolcvanas évek elejétől járt haza. A forradalom másnapján kirajzottak a filmesek: Szőts István vezette a társaságot, ott volt Makk Károly, valamint Zsigmond Vilmos és Kovács László, akik kicsempészték a felvételeiket. Ugyanazokból a snittekből itthon Ez történt címmel ellenforradalmi, nyugaton Magyarország lángokban címmel forradalmi montázs készült. Szőts elhagyta az országot, Teuchert József gyártásvezetőt elítélték. Betiltották többek között Várkonyi Zoltán Keserű igazságát és Banovich Tamás Eltüsszentett birodalmát, hosszú évekig, évtizedekig nem tűzhették műsorra őket.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔