Vallási rítusokat is tarthattak az ókori görög templomok tetőterében
Az ókori görög templomok belső tereiről jóval kevesebbet tudunk, mint monumentális külső kialakításukról, egy új építészettörténeti kutatás azonban arra utal, hogy több archaikus és klasszikus kori dór templom teteje alatt használható felső terek is lehettek. Kavazu Ajaka, a japán Vaszeda Egyetem kutatója a tetőszerkezetek és a templombelsőkben fennmaradt lépcsők kapcsolatát vizsgálta. Tanulmánya 2026 októberében jelent meg a Journal of Architecture and Planning folyóiratban, és a görög szárazföld, valamint Dél-Itália és Szicília templomépítészetét hasonlítja össze.
A kutatás középpontjában olyan keskeny kőlépcsők állnak, amelyek többek között Akragaszban, Szelinuszban és Paestumban, Kr. e. 6–5. századi templomokban maradtak fenn. Gyakran a pronaosz, vagyis az előcsarnok és a cella, a szentély központi tere közötti átjáró közelében helyezték el őket, egyes épületekben pedig két szimmetrikus feljárót alakítottak ki. Az egyik legfontosabb példa az Agrigento területén álló, Kr. e. 5. századi Concordia-templom, ahol a cella bejárata mellett ma is láthatók a felső részhez vezető lépcsők.
A tetők többnyire fából készültek, ezért szerkezetük nagyrészt elpusztult, és csak kőfalak nyomai, gerendafészkek, illetve más részletek alapján rekonstruálható. A lépcsők szolgálhatták a tető karbantartását, de tárolhattak odafent fogadalmi ajándékokat és vallási kellékeket is. Az is elképzelhető, hogy a feljutás bizonyos szertartások része volt. Pauszaniasz az olümpiai Zeusz-templomnál felső galériákat és a tetőhöz vezető feljárót is említett, ami azt támasztja alá, hogy ezek a terek nem minden esetben voltak elzárva vagy használaton kívül.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔