Svédországban vizsgálják a 17. századi dán rabszolgahajó roncsát
Tengeri régészek a 17. században elsüllyedt dán rabszolgahajó, a Havmanden roncsánál Svédországban, Göteborgtól keletre egy kiemelkedő minőségű férfi bőrcipő hátsó felét és két manillát azonosítottak. A Dán Nemzeti Múzeum szerint a luxuslábbeli nagy valószínűséggel a Dán Nyugat-Indiák első kormányzójáé, Jørgen Iversen Dyppelé volt, akit a legénység egy erőszakos zendülés során a tengerbe vetett.
A fregatt 1683-ban indult Koppenhágából a Karib-térségbe, eredeti célja a ma az Amerikai Virgin-szigetekhez tartozó Saint Thomas volt, ahová a Dán Nyugat-indiai Társaság elítélteket és szerződéses szolgálókat szállított. A telepesek partra tétele után Nyugat-Afrikába mentek volna rabszolgákat vásárolni a karibi ültetvényekre. Élelmiszer- és vízhiány miatt az Azori-szigetek közelében a legénység egy része és elítéltek átvették az irányítást, és Dánia felé fordultak. A dán tengerészettörténet egyik legvéresebb lázadásában agyonlőtték a kapitányt, a többi tisztet a La Manche-ba dobták; Dyppel éppen a karibi gyarmatra tért volna vissza. A hajó nem érte el a dán partokat, zátonyra futott és elsüllyedt. A túlélő zendülőket elfogták, Koppenhágában halálra ítélték. A roncsot az elmúlt években tárják fel.
Vivi Lena Andersen, a Rudersdal Múzeum igazgatója szerint a szabályos öltéslyukak a kor legképzettebb cipészeinek munkáját dicsérik; ilyen drága lábbelit a 17. század végén csak a szűk elit viselhetett. Andreas Kallmeyer Bloch, a Dán Nemzeti Múzeum tengeri régésze szerint a lelet személyes tragédiát és a dán gyarmati törekvések bizonyítékát is idézi. A manillák rézből, sárgarézből vagy vasból öntött gyűrűk voltak, a nyugat-afrikai rabszolgakereskedelem hivatalos fizetőeszközei, főként a mai Nigéria partvidékén; Skandináviában ritkák, jelenlétük a Nyugat-Afrikába tervezett utat és a dán állam részvételét igazolja. A Dán–Norvég Birodalom a 17. század közepétől kapcsolódott be a gyarmatosításba; a társaságot 1671-ben alapították, Saint Thomas, Saint John és Saint Croix cukornádültetvényein, az Aranypart erődjeiből több tízezer rabszolgát hurcoltak át. Dánia a Hajmanden tragédiája után is több mint egy évszázadig részt vett az emberkereskedelemben; VII. Keresztély 1792-ben hivatalosan betiltotta a rabszolgakereskedelmet.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔