Középkori halastavak nyomait kutatják a régészek a Gyulaji-erdőben
A Tolna vármegyei Gyulaji-erdő csendes rengetegében rejtőző középkori halastavak maradványait vizsgálják a régészek. K. Németh András, a Wosinsky Mór Múzeum múzeológusa rámutatott, hogy a középkori böjti húsfogyasztási tilalmak miatt jelentős volt a halfogyasztás, ami megkövetelte a mesterséges tavak létesítését és a tervszerű haltenyésztést. A hazai kutatások az ilyen létesítményeket döntően elpusztult kolostorok környezetében mutatták ki.
Erre szolgál példaként az egykori Től falu határa, ahol a térség egyetlen középkori kolostora, egy ágoston-rendi prépostság működött. Az épületmaradványoktól mintegy hatszáz méterre, a Vörös-víz patak kiszáradt mellékágán egy tekintélyes völgyzáró gát maradt fenn: a töltés mintegy ötven méter hosszú, nyolc–tíz méter széles és helyenként másfél méter magas, mögötte pedig ma már rétként hasznosított lapos tófenék húzódik.
A mesterséges tavak azonban nem csupán a szerzetesrendekhez kötődtek, hanem egyszerű falvakban is léteztek. Az eltűnt Kospa falu területén például egy három mederből álló tórendszert azonosítottak, amelynek legnagyobb, csaknem negyven méter hosszú tavát gát zárta le, a fölötte lévő két kisebb rekeszben pedig vélhetően halakat neveltek vagy tartottak elkülönítve – hasonlóan a közeli Somogyszilhez, ahol 1542-ből maradt fenn írásos emlék egy „haltartóról”. A szakember szerint a patakmedrek átvizsgálásával további elfeledett létesítmények kerülhetnek napvilágra.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔