Az MNB döntése és a 2022-es szja-visszatérítés is kapcsolódik az idei közgazdasági Nobel-díjhoz
Az idei közgazdasági Nobel-díjat Robert E. Hall és Michael Woodford kapta a „makroökonómiai stabilizáció mikroökonómiai megalapozásáért”. A megfogalmazás azt jelzi, hogy a gazdaság egészét érintő folyamatokat – például a fogyasztás, az infláció vagy a gazdasági visszaesések alakulását – nem lehet kizárólag aggregált mutatókkal megérteni. A gazdaságpolitika hatása attól is függ, hogy az egyes háztartások és más szereplők miként értelmezik a döntéseket, milyen jövedelemre számítanak, illetve milyen lehetőségeik vannak a megtakarításra és a fogyasztásra.
A korábbi keynesi megközelítés a recessziók kezelésében elsősorban a kereslet élénkítését és a kormányzati kiadások növelését hangsúlyozta. Az 1970-es évek stagflációja azonban megmutatta, hogy a magas munkanélküliség és az infláció egyidejű jelenlétére ez az eszköztár nem adott megfelelő választ. Robert Lucas munkássága nyomán vált egyértelművé, hogy a gazdasági szereplők a gazdaságpolitika várható lépéseit is beépítik döntéseikbe.
Robert Hall a háztartások fogyasztási és megtakarítási döntéseit az egyéni viselkedésből kiindulva vizsgálta. Elmélete szerint a kellő vagyonnal rendelkező háztartások nem pusztán az aktuális jövedelmük, hanem a teljes életpályájukon várható kereset alapján terveznek. Hall olyan tesztet is kidolgozott, amellyel elkülöníthetővé vált a jelenlegi jövedelemre épülő és az előretekintő fogyasztási magatartás. A likviditási korlátokkal küzdő, tartalék nélküli háztartások viszont kénytelenek erősebben reagálni az aktuális jövedelemváltozásokra. Ez magyarázza, miért lehet jelentős hatása az olyan intézkedéseknek, mint az MNB lépései vagy a 2022-es szja-visszatérítés.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔