Keresztény másolók módosíthatták Josephus Flavius Jézus-bekezdéseit
Jesús Fernández-Pedrera Correa spanyol független kutató preprint tanulmányban rekonstruálni próbálta Josephus Flavius A zsidók története című, Kr. u. 93–94 körül írt művének Jézusról szóló, Testimonium Flavianum néven ismert, vitatott feltámadás-beszámolóját. Nem első századi eredetit vizsgált, hanem a későbbi görög, latin, arab és szír kéziratváltozatok apró eltéréseit vetette össze. A széles körben ismert görög szöveg a feltámadást és a próféciák beteljesülését isteni tényként kezeli, a késő negyedik századi latin fordítás csak annyit ír, hogy Jézus a harmadik napon élve megjelent, a tizedik századi arab változat pedig a tanítványok elbeszéléseként hivatkozik a jelenésre. A kutató szerint a görög verzió messiási nyelvezete idegen egy nem keresztény zsidó történetíró stílusától: Josephus rendszerint rögzítette a vallási csoportok állításait anélkül, hogy azonosult volna velük, az eredeti szöveg tehát valószínűleg a követők beszámolójaként írta le a keresztre feszítés utáni eseményeket, amelyet későbbi keresztény másolók ténymegállapítássá alakíthattak. Ő maga hangsúlyozta: a fennmaradt kéziratokból nem állapítható meg teljes bizonyossággal az eredeti sorok pontos terjedelme. A Jézust Krisztusként azonosító mondatot régóta későbbi betoldásnak gyanítják; a latin szerint Messiásnak hitték, a szír szerint annak tartották, az arab „talán”-nal fogalmaz. Origenész ókeresztény író szerint Josephus nem fogadta el Jézust Messiásnak. Egy Jézus emberi mivoltát megkérdőjelező félmondat hiányzik Agapiosz rövidített arab fordításából, a latinban és a szírben megmaradt; a keresztény közösség fennmaradását említő záró gondolat viszont illeszkedik Josephus stílusához. A részlet évszázadokon át a korai kereszténység fontos nem bibliai külső bizonyítékának számított; a felvilágosodás óta vitatják eredetiségét, a modern történészek többsége részleges hitelességet vall. Josephus, születési nevén Joseph ben Matitjahu, előkelő jeruzsálemi papi családból származott, a 66-os felkelésben galileai parancsnokként római fogságba esett, Vespasianus császárságát megjósolva szabadult, és a Flaviusok pártfogoltjaként Rómában élt.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔