A hajmáskéri tüzérlaktanya története és pusztulása a Bakony szélén
Az Osztrák–Magyar Monarchia katonai vezetése az 1900-as évek elején határozta el egy modern tüzérségi kiképzőközpont létrehozását a Bakony szélén, amelynek eredményeként 1911-ben adták át a Hajmáskéri Tüzérlaktanyát. A több mint ötven különálló épületből álló, önálló infrastruktúrával felszerelt létesítmény valóságos katonavárosként üzemelt: egyszerre több ezer katona és több mint ezer ló elhelyezésére volt alkalmas, a legénységi és tiszti szállásokon túl kórház, iskola, templom, színház, kaszinó és gazdasági épületek is működtek benne. A komplexum legismertebb központi épülete a kastélyra emlékeztető, tornyokkal és díszes homlokzattal megtervezett parancsnoki palota volt.
A támaszpont funkciója a történelmi fordulatok során többször átalakult: az első világháború idején szerb, orosz és olasz hadifoglyok táboraként használták, a második világháborút követően pedig a szovjet hadsereg vette birtokba, amely több létesítményt átalakított, például a korábbi templomból és lovardából klubhelyiséget csinált. A szovjet katonák 1990-es kivonulása után a bázis elhagyatottá vált, és megindult az épületek pusztulása. Jóllehet a terület 1998-ban Hajmáskér önkormányzatának tulajdonába került, a helyreállításra nem sikerült forrást teremteni. Mára a növényzettel benőtt, omladozó belső terek az urbexkedvelők népszerű célpontjává váltak, miközben a szomszédos gyakorló- és lőteret ma is aktívan használja a Magyar Honvédség.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔