Egy új könyv szerint a nyílt erőszak alapozta meg az NSDAP felemelkedését
Philipp Ruch The Relapse (A visszaesés) című, a Penguin kiadásában megjelent könyve szerint az NSDAP felemelkedésének magyarázatakor a történetírás túl nagy figyelmet fordít az 1932-es és 1933-as eseményekre. Ruch úgy véli, hogy a párt valódi politikai legitimációját az 1930. szeptember 14-i reichstagi választás hozta meg, amikor az 1928-ban még marginális párt 800 ezer szavazatról és 12 mandátumról 6,4 millió voksra és 107 mandátumra növelte támogatását. Ezzel a szociáldemokraták mögött a második legerősebb politikai erővé vált, megelőzve több jobboldali pártot is.
A szerző vitatja, hogy az áttörést Adolf Hitler karizmája és szónoki képességei magyarázták volna. Hitler 1930-ban nem is szerepelt a szavazólapon, mivel nem volt német állampolgár, és korábbi államcsínykísérlete miatt deportálás fenyegette. Ruch forrásai szerint 1929-ben a korábbiakhoz képest feleannyi beszédet tartott, Joseph Goebbels pedig gyakran bírálta munkakerülése miatt. A náci propaganda színvonala sem indokolta önmagában a sikert: az 1930 előtti sajtót a könyv amatőrnek és nevetségesnek írja le, miközben más pártok modernebb reklámeszközöket használtak.
A gazdasági válság hagyományos magyarázatát az is árnyalja, hogy annak legsúlyosabb németországi hatásai csak az 1930-as választás után jelentkeztek, a GDP pedig a következő két évben több mint 36 százalékkal zuhant. Ruch szerint az NSDAP sikerének döntő tényezője végül a nyílt erőszak és a politikai ellenfelek fizikai megsemmisítésének ígérete lehetett, amely a harmincas évek elején a társadalom jelentős részének vonzó ajánlattá vált.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔