A jemeni harcok kiújulása szorult helyzetbe hozta Szaúd-Arábiát

A 2022 óta fennálló jemeni tűzszünet után 2026 szeptemberében ismét kiéleződtek a harcok. A Szaúd-Arábia által támogatott kormányerők több tartományban előrenyomultak, de a húszik ellentámadása még nagyobb területi nyereséget hozott, és bizonytalanná tette az erőviszonyokat. Taizban, al-Bajdában és al-Dzsaufban továbbra is összecsapások zajlanak. A síita lázadók szeptember 8-án szaúdi katonai és energetikai létesítmények ellen is nagyszabású támadást indítottak, majd Mekkát drónnal vették célba. A szaúdi légierő válaszul jemeni állásokat bombáz, a húszik pedig azt állítják, hogy saját fejlesztésű fegyverrel lelőttek egy F–15-ös vadászgépet.

Rijád azért került különösen nehéz helyzetbe, mert szövetségesei elsősorban védekező támogatást vállalnak, közvetlenül nem akarnak bekapcsolódni a háborúba. Pakisztán légvédelmi rendszerekkel, kiképzéssel és vadászgépek állomásoztatásával segíti Szaúd-Arábiát az iráni–amerikai háború kezdete óta, a húszik elleni támadó bevetésektől azonban visszalépett. Iszlámábád nem akarja veszélyeztetni kapcsolatát a vele hosszú szárazföldi határon osztozó Iránnal, és a 15–20 százalékos pakisztáni síita kisebbség miatti belpolitikai kockázatokat is mérlegeli. Közvetlen fellépést az idézhetne elő, ha a húszi csapások tovább erősödnének, vagy tömeges áldozatokat okoznának a királyság stratégiai helyszínein szolgáló pakisztáni személyzet körében.

A konfliktus Szaúd-Arábia olajbevételeit is fenyegeti. A Perzsa-öböl térségében kitermelt nyersanyag fő tengeri kijárata, a Hormuzi-szoros 2026 márciusa óta gyakorlatilag zárva van, és a korábbi forgalom nem állt helyre. Rijád ezért a kelet–nyugati, napi 7 millió tonnás kapacitású vezetékre támaszkodik, amely a nyugati kikötőkbe szállítja az olajat. A déli katonai nyomás és a keleti szállítási akadályok együtt regionális és gazdasági harapófogóba szorítják a királyságot.