Az iráni háború energiaár-sokkja enyhén csökkentheti a globális kibocsátást
A Global Carbon Project tanulmánya szerint 2026-ban a fosszilis tüzelőanyagokból származó kibocsátás várhatóan 0,4 százalékkal csökken, nem klímavédelmi áttörés, hanem az Egyesült Államok iráni háborúja és a Hormuzi-szoros ellátási zavara miatti magas energiaárak miatt. Az olaj, a gáz és a szén a klímaváltozás fő hajtóereje; az elmúlt évtizedben ezek a kibocsátások évi 0,9 százalékkal nőttek. Az olajkibocsátás 2026-ban 1,9, a földgázé 0,3 százalékkal esik, a széné körülbelül 0,6 százalékkal nő. A tanulmányt a törökországi COP31 idején hozták nyilvánosságra.
Glen Peters, a norvég CICERO kutatója, a tanulmány társszerzője szerint a csökkenés jónak hangzik, de rossz okból következik be. Egyetlen év zuhanása nem csúcs, ha nincs mögötte strukturális változás: az a minta, amikor a kibocsátás lassan emelkedik, tetőzik, majd tartósan csökken. Most ehelyett az olajkibocsátás hirtelen, nagyjából 2 százalékkal zuhant. Ez a közelmúltban a harmadik globális visszaesés a 2009-es gazdasági válság és a 2020-as covidjárvány után; azokban az esetekben a gazdaság helyreállásával a szennyezés újra nőtt.
A megújulók — napelemek, szélerőművek, elektromos autók — is javítottak az adaton, de önmagukban nem lettek volna elegendők. Pierre Friedlingstein, a Global Carbon Budget Office munkatársa szerint a tartós válasz továbbra is a tiszta energiák gyors telepítése. A fosszilis kibocsátás enyhe csökkenése ellenére a teljes globális szén-dioxid-kibocsátás körülbelül 1 százalékkal nőtt, mert a földhasználat változása, az erdőirtás és a tőzegtüzek gyorsabban nőttek, mint amennyit a fosszilis égés visszaesése ellensúlyozni tudott.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔